Tag Archives: #siker

Prioritás 101

Prioritás 101

Ebben a cikkben arról írok, hogy mit jelent a ‘prioritás’ valamint, hogy miért fontos a nylevtanulás mellett elkölezednünk ahhoz, hogy sikerrel járjunk.

 
 

 
 

Amikor valamit igazán fontossá válik az életedben, nem hozol fel kifogásokat többé arra, hogy miért nem teszel semmit érte. Bárki vagy bármi prioritást élvez, az olyan fontossá válik, hogy minden más fölé helyeződik az életünkben.

 

Manapság mindenki nagyon el van foglalva. Az elfoglaltság egy életforma lett. Ettől függetlenül mindig vannak dolgok, amelyek fontosabbak valami másnál. Van akinél az edzés, torna, reggeli futás élvez előnyt minden mással szemben, van akinek a gyereke az első, és van, akinek az olvasás vagy további tudás vagy ismeret megszerzése áll az első helyen.

 

Mások a prioritásaink. Viszont mindenkinek áll valami a fontossági listája élén. Amint elkezdjük megfigyelni, hogy melyek azok a dolgok, amelyekre mindig találunk időt, könnyedén megláthatjuk, hogy mik a prioritásaink az életben.

 

Nekem úgy tűnik, hogy egy idegen nyelv megtanulását kevesen helyezik a prioritási listájuk elejére. Talán kényszerből kerül oda ideig óráig, de aztán ismét hátra csúszik. Bavallom, én is gyakran így vagyok ezzel, ha nem hajt a Tatár, akkor hanyagolom a nyelvek tanulását.

 

Viszont, ha szükségem van a nyelvre valamilyen oknál fogva, akkor minden erőmmel azon vagyok, hogy minél előbb elsajátítsam azt. Tudom, hogy idő és energia befektetést igényel és így a prioritási listám elejére kerül a tanulás illetve mindaz, ami szükséges ahhoz, hogy a tanulmányaim sikerrel járjanak!

 

Mint már írtam korábban, ahhoz hogy elkötelezettek tudjunk maradni az elhatározásunkhoz és hogy a nyelvtanulás ténylegesen a fontos dolgok listáján maradjon nap mind nap, erős motivációs húzóerőre van szükségünk!

 

Fontos leülnünk önmagunkkal és végig gondolnunk, hogy miért és mennyire fontos – ha egyáltalán fontos – elsajátítanunk az adott nyelvet és hogy milyen mennyiségű energia befeketetésre vagyunk hajlandóak ahhoz, hogy a célunkat elérjük. Majd nap mind nap számot kell adnunk önmagunknak arról, hogy mit tettünk azért, hogy sikerrel járjunk.

 

Az az ember, aki éveket tölt azzal, hogy egy nyelvet megtanuljon valójában nem akarja bírni a nyelvet. Ez az ember a ‘jó lenne ha’ kategóriában evickél éveken át. Itt csak időtöltésként szerepel időnként a nyelvtanulási próbálkozások sora, amelyek többsége szinte semmi eredménnyel nem jár.

 

Az ebben a karegóriában lévők cserben hagyják önmagunkat minden alkalommal, amikor újra belefognak a nyelvtanulásba, mert már a kezdetekkor sem rendelkeznek egy letisztázott céllal, ami mellett elköteleződhetnének. Ezt hivják angolul ‘setting yourself up for failure!’, ami kb. annyit tesz, hogy eleve kudarcra ítélted magad.

 

Az angol nyelvű cikk végén van egy coaching teszt, amelyet ha megcsinálsz meglátod, hogy hol rejlenek a tényleges prioritásaid.

 

Emitt a cikk, CLICK

Remélem, hogy a teszt segítségével magasabb prioritási szintre tudod emelni a nyelvtanulást az életedben. 🙂 Hajrá!

 

Ha szeretnél velem angolul ‘megtanulni’ itt tudsz velem kapcsolatba lépni.

 

Létezni a nyelven belül

Létezni a nyelven belül

Ebben a blogban azt vitatom, hogy mi a különbség ‘beszélni egy nyelven’ és ‘beszélni egy nyelvben‘.

 

 
 

Szeretnék néhány tipped adni arra, hogy hogyan beszélj gördülékenyen angolul, vagy bármely idegen nyelven. A ‘gördülékenység’ valójában, szerintem, a nyelven való jártasságból adódik. Nem a linvisztikai ismeretekre gondolok itt leginkább, hanem az ‘elsajátításra’ és az ‘magunkévá-tevésre’. 🙂

 

Gyakran kérdezik tőlem, hogy miért mondtam valamit így vagy úgy. A válaszom mindig ugyan az, azért, mert azon túl, hogy gramatikailag vagy lingvisztikailag helyes a mondat ‘a magaménak is érzem’. Úgy érzem, hogy pontosan ez a kifejezés fejezi ki azt, amit mondani szeretnék. Biztosan lehetne másképpen is mondani, de számomra ez a legmegfelelőbb, mert ez a kifejezés fejezi ki legpontosabban, azt, amit mondani akarok.

 

Ameddig nem gondolkodsz a tanult nyelven, olyan szavakat használsz, amelyek megközelítöleg fedik azt, amit mondani szeretnél. Amikor tanulmányaim során ezen a szinten jártam, mindig azt mondogattam, hogy ‘tudod mire gondolok?‘ Ez azért volt, mert éreztem, hogy nem pontosan azt mondom, amit mondani szeretnék és reméltem, hogy akikhez beszélek olvasnak a gondolataimban. 🙂

 

A mai napig rengeteg időt töltök azzal, hogy szinonímákat bújok, hogy minél precízebben tudjam megfogalmazni azt, amit mondani akarok, valamint, azért, hogy pontosan azt a kifejezést használjam, amely nem csupán átadja amit mondani akarok, de a személyiségemről is ad információt.

A legtöbb ember úgy tanul egy idegen nyelvet, mintha az valami rajta kívü álló egység lenne. Elválasztjuk önmagunkat a nyelvtől, amit tanulunk és próbáljuk kívülről kín-keservek árán meghódítani azt.

 

Pont fordítva kellene hogy legyen! Az lenne a cél, hogy magunkra találjunk a nyelven belül, hogy felfedezzük a nyelvet és új otthont teremtsünk benne önmagunk számára. Miközben azt tanuljuk, hogy a nyelv ‘hogyan gondolkodik’, rátalálunk azokra a szófordulatokra, amelyek pontosan leírják azt akik vagyunk, ahogyan gondolkodunk és amit mondani akarunk. Így alakul ki az, hogy annyi ember vagy, ahány nyelven beszélsz.

 

Mindaddig, amig a nyelvet egy rajtunk kívül álló idegen egységként kezeljük azáltal, hogy nem merjük beleengedni magunkat a nyelv mélyebb rétegeibe, nem fogunk tudni gördülékenyen beszélni a tanult nyelven.

 

Ha szeretnél velem angolul ‘megtanulni’ itt tudsz velem kapcsolatba lépni.

 

 

Átkelni a hídon

Átkelni a hídon

Ebben a blog-ban arról a hídról írok, amelyen minden idegen nyelven tanulónak át kell kelnie ahhoz, hogy egyszer ténylegen ‘bírja’ a nyelvet.

 
 

Kolombusz Kristóf valami olyasmit mondott egyszer, hogy nem lehet átkelni az óceánon mindaddig, amíg nincs bátorságunk ahhoz, hogy szemelől veszítsük a partot!

 

És tényleg, az ismeretlent átszelő hídon átkelni kihívásokkal teli és az idegen nyelveket tanulók többsége át sem kel rajta. Ezt a hidat én a ‘bizonytalanság hídjának’ nevezem. Azok az idegen nyelven tanulók, akik sikertelenek, nem merik elhangyni anyanyelvük adta biztonság érzetüket.

 

A nyelvtanulási folyamat során mindenkinek át kell kellnie a hídon, amely az anyanyelv és az elsajátítani kívánt nyelv között húzódik. El kell tudunk hagyni az anyanyelünk adta biztonság érzetét valami ismeretlenért cserébe. Bár kihívássokkal teli ez az átkelés, fontos tudnunk, hogy minden lépéssel ismertebbé válik az új hely, ahová igyekszünk. Bíznunk kell önmagunkban és a folyamatban valamint tudnunk kell, hogy sikerrel fogunk járni.

 

Amint haladunk át a hídon, az otthon elkezd a távolba tűnni, és ahogy elkezdjük érezni a távolságot, a komfort zonánkon kivül találjuk magunkat.

 

Ha tényleg jól akarsz beszélni egy idegen nyelven, mondhatni, tudnod kell elengedni az anyanyelvedet és átköltözni az új nyelvbe. Amint átkeltél a hídon, már nem gondolkozol a anyanyelveden, hanem berendezkedtél kényelvesen az ‘új nyelveben’. Nem is vagy már ugyan az az ember, aki elkindult ezen az úton, mert az tanult nyelv gondolkodás módja átformálta gondolkodásmódodat is.

 

Amint az új nyelven gondolkozol, átjutottál a hídon, átkeltél, az ismeretlen folyóján.

 

Mostantól átjárásod van, bármikor jöhetsz, mehetsz kedvedre. Teljesen elsajátítottad a cél nyelvet.

 

Ha szeretnél velem angolul ‘megtanulni’ itt tudsz velem kapcsolatba lépni.

 

 

Nyelvtanulás vs nyelv-elsajátitás?

Nyelvtanulás vs nyelv-elsajátitás?

Ebben a blogban arról irok, hogy hogyan sajátitottam el az angol nyelvet (mivel nem sikerült megtanulnom)!

 

 

Akkor értettem meg igazán, hogy egy nyelvet nem lehet megtanulni, csak elsajátitatni, amikor elkezdtem külföldre mászkálni.

 

Mielőtt egyetemre mentem lehetőségem volt 6 hetet Angliában tölteni. Az első napok pokoliak voltak, mert mindenki valahogy másképpen beszélte az angolt. Addig ‘ igazi’ (native) angol nyelvet csak magnó-kazettákon hallottam.

 

Kapkodtam a fejemet és próbáltam erősen koncentrálva kihámozni, hogy mégis mi a csudát beszélhetnek maguk között. Nem igen folytam bele a beszélgetésbe, mert mire rájöttem miről volt szó, már másról folyt a téma. 🙂

Read the rest of this entry

Egy személyes történet tanulságokkal

Egy személyes történet tanulságokkal

Ebben a blog-ban arról irok, hogy nekem miért nem sikerül a suliban megtanulnom angolul és hogy mire jöttem rá ennek eredményeként.

Miért is nem tudtam megtanulni angolul a suliban?

 

Itt olvashatod angol tanulásom elő-történetét, a TÖRTÉNETEM cimszó alatt. (KLIKK)

 

Azt hiszem a legnagyobb probélma az volt, hogy a tanárnő nem kedvelte a diákok többségét (és szerintem tanitani sem szeretett igazán). Azt hiszem akadémikusnak jobban bevált volna. úgy tűnt, hogy volt egy specifikus elképzelése arról, hogy milyen egy jó diák és aki nem fért bele ebbe a körbe az a ‘nem kivánatos’ körbe került.

 

Ennek eldöntéséhez, természetesen az is hozzá járult, hogy valaki mennyire jó volt angolból. Én azok közé tartoztam, akik annyira nem voltak jók angolból, hogy félévente 10-11 darab egyes szedtek össze. Alapjában véve, nem voltam hajlandó részt venni az órákon egy idő után.

 

Pedig a kezdetek rózsásnak tűntek. Lelkes voltam, mert 14 éven nem érdekelt más, mint hogy értsem George Michael szerelmes dalait. De a lelkesedésem gyorsan lelankadt és utálatba fordult. Főleg azért, mert nagyon sikertelennek éreztem magam.

Read the rest of this entry

Keretezd újra!

Keretezd újra!

Ebben a post-ban azt fejtegetem, hogy nyelvtanulásnál nem számit más mint a lelkesedés!

Soha nem késő illetve lehetetlen egy nyelvet megtanulni.

 

Sokan panaszkodnak, hogy ők már túl idősek ahhoz, hogy megtanuljanak egy nyelvet. Már nem forognak olyan gyorsan a kerekek – mondják. Van aki korától függetlenül érzi úgy, hogy az agya ‘olyan, mint a szivacs’ mindent felsziv, de aztán ki is kifolyik minden felőle.

Read the rest of this entry

Verától

Verától

Ebben a blog-ban Vera meséli el az angol órákon nyert élményeit és tapasztalatait.

Bevallom, lusta diák vagyok. Nyilván sokan mások is azok. Nekem egy konkrét cél kellett ahhoz, hogy az angol nyelvtanuláshoz ismét nekikezdjek. Ausztráliába készültünk, az ottani rokonainkat meglátogatni. Nagy a család arrafelé, és a gyerekek már nemigen tudnak magyarul. Én pedig mindenkit meg akartam ismerni, és ehhez elengedhetetlen, hogy beszélgetni is tudjunk egymással.

 

Én csak egy jóízű beszélgetésre elegendő nyelvtudásra vágytam. Néhány hónappal később, számtalan rokonommal beszélgettem elmélyülten, traccsoltam a csajokkal, pletykálkodtam a barátnőikkel és játszottam a gyerekekkel. Mindehhez azt az angoltudást kamatoztattam, amit Ildikó jóvoltából sikerült elsajátítanom.

Read the rest of this entry

Miért tanuljunk idegen nyelvet?

Miért tanuljunk idegen nyelvet?

Ebben a post-ban arról irok, hogy mi a különbség a között, hogy egy idegen nyelvben, vagy egy idegen nyelven beszélünk.

 

A nyelvtanulás kulcsa az önkifejezésben rejlik. “Mit is akarsz mondani?”

 

Azért akarunk (akarjunk) megtanulni egy idegen nyelvet, hogy önmagunkat, mindazt, akik vagyunk, amit szeretünk, meg amit nem, illetve amit szeretnénk, szavakba tudjuk önteni.

Read the rest of this entry

Tipikus problémák!

Tipikus problémák!

Ebben a post-ban a magyar anyanyelvű tanulók kihivásairól tett megfigyeléseimet igyekszem összegezni.

 

Mint már irtam egy korábbi postomban, az egyik legnagyobb kihivás a felnőtt diákoknál az ‘önbirálat’. Valahogy nehezen ereszkedünk bele ismeretlen helyzetekbe, talán mert azt gondoljuk, hogy kinevetnek és birálnak bennünket, amikor hibázunk. Azt hiszem, ez az oktatási rendszerünk miatt nevelődhetett belénk.

Read the rest of this entry

Nincsen jó nyelvérzékem!

Nincsen jó nyelvérzékem!

Ebben a post-ban azt fejtegetem, hogy miért nehéz egyeseknek megtanulni angolul (egy idegen nyelvet)

 

Bárki, illetve mindenki meg tud tanulni angolul (bármilyen nyelven). A ‘nekem nincsen nyelvérzékem’ nem létezik. A félelem, ami mögötte meghúzódik, az azonban valós!

Read the rest of this entry