Tag Archives: #kommunikacio

Nincs időm!

Nincs időm!

Ebben a blogban a fontossági sorrendekről írok, valamint arról, hogy mitől lesz időnk valamit megcsinálni (vagy nem lesz).
 

Megértem. Én is nagyon el vagyok foglalva. Sok mindent csinálok és gyakran érzem úgy, hogy semminenek nem érek a végére.

 

Amikor úgy érzem, hogy kezdenek összefutni a fejem felett a habok, leülök és elkezdem priorizálni a teendőimet.

 

A stressz érzet, nem külső kényszerből adódik, hanem amiatt, mert önmagunkat ostorozzuk folyton. Sajnos azzal, hogy belül szinte észrevétlenül biráljuk magunkat a hiányosságainkért és azokért a dolgokért, amikre nem jutott aznap időnk, de meg kellett volna tennünk, csak ártunk magunknak.

 

Én a priorizáláson túl megtanultam ‘multi-task-olni’, ami annyit tesz, hogy több dolgot is csinálok egyszerre. Igen, szeritnem is igaz az, hogy ilyenkor nem teljes értékűen veszek részt minden dologban, de olyan dolgokat olvasztok össze, ami nem igényel egész embert.

 

A kocsiban másokhoz hasonlóan zenét szoktam hallgatni és néha még, egy ismert számnál énekelgetek is kicsit. Amikor olaszul, meg máltaiul tanultam a dugóban ácsorgást használtam arra, hogy csiszolgassam olasz és máltani tudásomat. Kihangositottam a telefonomat és ismételgettem az olasz és máltai mondatokat lelkesen.

 

Szerintem, az hogy mire van időnk, azon múlik, hogy mennyire vagyunk elkötelezettek egy adott dolog mellett. Nagyon sok emberrel futottam össze már, akik szerint nekik élet-kérdés lenne megtanulniuk angolul, de még azóta sem tették meg. Tudtommal még mindig életben vannak. 🙂

 

A külső kényszer soha nem elég motiváló erő az elköteleződéshez. Hasznos néha a kivülről jövő (nem túl nagy) nyomás, de szerintem fontosabb a belső inspiráció és motiváció. ‘Kell egy jó ok’, szokták mondani!

 

Szerintem, az, hogy találunk-e kreatívan időt valamire vagy sem, azon múlik, hogy azt a valamit fontossá tesszük-e önmagunk számára. A priorizálási folyamat során kiderül, hogy valami ténylegesen fontos-e vagy sem.

 

Készíts egy listás azokról a dolgokról, amikről úgy érzed, hogy fontos megtenned az nap, vagy a héten. Majd ezeket állítsd sorrendbe a szerint, hogy mennyire fontosak számodra. A sorrenden látni fogod, hogy ténylegesen mennyire vagy motivált azok elvégzésére.

 

Azt javaslom, hogy a napi listádból töröld az ötödik hely után álló dolgokat, mert azokat valójában nem igayán akarod megtenni. A heti listádból pedig a tizedik helyen álló dolgok kerüljenek a levesbe.

 

Kiváncsi vagyok, hogy az angol tanulás még mindig a listátod szerepel-e! 🙂

 

Ha szeretnél velem angolul ‘megtanulni’ itt tudsz velem kapcsolatba lépni.

 

 

Kommunikáció és önkifejezés

Kommunikáció és önkifejezés

Ebben a blog-ban azt fejtegetem, hogy mire érdemes figyelni amikor egy idegen nyelven akarunk kommunikálni.

 

 

És a kommunikációról még nem is irtam, pedig az is fontos téma!

 

Azt irtam korábban, hogy azért tanuljunk idegen nyelveket, hogy ki tudjuk önmagunkat fejezni és arra törekedjünkí hogy magunkra találjunk a nyelvben.

 

Azt pedig, hogy ki is tudjuk fejezni önmagunkat, arra a kommunikáció add lehetőséget.

 

Arról irtam már, hogy a kommunikációnknak nagyon kis része történik verbálisan, de most mégis erre a csupán  7%-os szereplőre szeretném fektetni a hangsúlyt.

 

A verbális kommunikáció lényege, hogy szavakba öntsük a gondolatainkat, érzéseinket, azaz önmagunkat.

 

Mindaddig, mig azt gondoltam, hogy az angol nyelv egy rajtam kivül álló valami, nem tudtam magamat általa kifejezni. Hiába beszéltem már a nyelvet, nem én beszéltem, hanem az általam elsajátitott szöveg szerkezetek beszéltek helyettem.

 

Hosszú időbe tellett megértenem, hogy nem angolul kell jól tudnom, hanem meg kell találnom azokat a kifejezésket és szó fordulatokat, amelyek ténylegesen engem fejeznek ki.

 

Sokáig úgy beszéltem angolul – és még mindig tudok igy beszélni – mintha az angol felső középosztály szülöttje lennék. Ez amiatt van, hogy a szókincs többsége és a szöveg szerkezetek, amiket használok, azt mondják rólam, hogy tanult, művelt és ‘posh’* vagyok. Mi sem áll messze a valóságtól. Bár tanultam itt-ott a kanyarban, nem jellemző rám, hogy a tény tudásomat fitoktatnám, mert nem igen van nekem olyan 🙂 és nem érdekel az sem, hogy legyen.

 

Sokkal inkább vagyok művész-lélek, bohókás, játékos és kusza. Nem is igen akartam soha másnak kiadni magam. Mivel azonban nem tanultam meg azokat a kifejezéseket, amelyek révén önmagam tudtam volna adni, kénytelen voltam ‘másnak látszódni’ mint aki valójában voltam.

 

25 évig éltem Angiában az alatt az idő alatt megkerestem és megtanultam azokat a fordulatokat, amelyeken keresztül látszik, hogy ki is vagyok valójában.

 

A nyelvtanulási folyamat során fontosnak tartom magunkra találni a nyelvben. Olyan szövegeket, TV programokat, stb. kell olvassunk és hallgassunk, amelyek az anyanyelvünkön is közel állnak hozzánk. Igy tudjuk felszedni azokat a kifejezéseket, amelyek közel állnak a személyiségünkhöz.

 

*posh jelentése kb. elkényeztetett úrigyerek

Ha szeretnél velem angolul ‘megtanulni’ itt tudsz velem kapcsolatba lépni.

 

 

Verától

Verától

Ebben a blog-ban Vera meséli el az angol órákon nyert élményeit és tapasztalatait.

Bevallom, lusta diák vagyok. Nyilván sokan mások is azok. Nekem egy konkrét cél kellett ahhoz, hogy az angol nyelvtanuláshoz ismét nekikezdjek. Ausztráliába készültünk, az ottani rokonainkat meglátogatni. Nagy a család arrafelé, és a gyerekek már nemigen tudnak magyarul. Én pedig mindenkit meg akartam ismerni, és ehhez elengedhetetlen, hogy beszélgetni is tudjunk egymással.

 

Én csak egy jóízű beszélgetésre elegendő nyelvtudásra vágytam. Néhány hónappal később, számtalan rokonommal beszélgettem elmélyülten, traccsoltam a csajokkal, pletykálkodtam a barátnőikkel és játszottam a gyerekekkel. Mindehhez azt az angoltudást kamatoztattam, amit Ildikó jóvoltából sikerült elsajátítanom.

Read the rest of this entry