Tag Archives: #angoltanulas

Kultúrális különbségek

Kultúrális különbségek

Ebben a blogban a kulturális különbségekről írok és arról, hogy miért fontos ezekkel foglalkozni.

 


 

Az egyik legérdekesebb és legértékesebb felfedezésem utazásaim során, az a kulturális különbségek megjelenése a nyelvben. A különbségek jelentősek. Fontos tudni, hogy amikor idegen nyelvet tanulunk nem csupán a nyelvi sajátosságokat kell sajátítunk de meg kell ismerkednünk a kulturális másságokkal is.

 

Had adjak egy példát, ami kicsit különbözik a szokásos példáktól, amelyek főleg a kézfogások és üdvözlések másságára szorítkoznak.

 

Angliában, amikor hibát követsz el egy állami céggel szemben, mint például a repülőtéri pakoló cég, gyakran előfordul, hogy nem büntetést, hanem egy ’emlékeztetőt’ küldenek ki, amelyben részletesen leírják, hogy hogyan kell helyesen eljárni, ahhoz, hogy elkerüld a büntetést. Valamint csatolják a hatályos jogszabályok egyszerűsített változatát, hogy biztosan megértsd a teendőidet. Az angol rendszer az oktatás erejében és eredményességében hisz.

 

Ehhez képest a Magyar ‘rendszer’ a büntetés híve. A magyar kultúra és gondolkodásmód hisz a büntetés formatív erejében, igy minden hibát, amit felfedez a szabályok értelmében büntet.

 

Definíció szerint,”Az kulturális különbségek azok az eltérések vagy ellentétek, amelyek két vagy több különböző kultúra összehasonlításakor tapasztalhatók. Ezek a különbségek összefügghetnek többek között a szokásokkal, vallással, ruházattal vagy nyelvvel.Forrás

 

Amikor idegen nyelvet tanulsz nem csupán a nyelvet tanulod, de ismerkedsz a kultúrával és a kultúra gondolkodásmódját is. Ha nem érted a kulturális különbségeket amikor az idegen nyelven beszélsz valójában saját kultúrád gondolkodás módját próbálod belepasszírozni az idegen nyelv mondatszerkezeteibe. pedig egy idegen nyelv tanulásakor az egyik legfontosabb tanulandó ‘elem’ a nyelv mögötti kutúra megismerése és magunkévá tétele, lehetőleg anélkül, hogy megítélnénk azt. Valójában lényegtelen, hogy egyet értünk-e az idegen nyelv kultúrájának sajátosságaival. Az a fontos, hogy értsük, hogy a nyelv hogyan gondolkodik és miért ,annak érdekében, hogy képesek legyünk jól beszélni a nyelvet, amit tanulunk.

 

Ez az oka annak, hogy a tanárok az úgy nevezett ‘élő nyelvet’ igyekeznek a tanítványaiknak átadni. Nagyon fontos, hogy ne csupán a szavakat és kifejezéseket tanuljuk meg, hanem merj megmártózni a tanult nyelv kultúrájának különbségeiben is. 🙂

 

Ha szeretnél velem angolul ‘megtanulni’ itt tudsz velem kapcsolatba lépni.

 

 

Mi mennyit ér?

Mi mennyit ér?

Ebben a blogban arról írok, hogy milyen eredmény várható az English-immersion vagy ‘belemélyedünk az angol nyelv rejtelmeibe’ tihanyi programok végére.

 

 

A minap összefutottam egy kedves ismerősömmel, akivel az English-immersion programról beszélgettünk. Kérdezte, hogy garantálható-e fejlődés a három ill négy napos ‘belemélyedünk az angol rejtelmeibe’ tihanyi elvonulós program végére.

 

A válaszom az, hogy igen, garantálható. A fejlődés egyetlen feltétele az elköteleződés. Mint már több blog post-ban is írtam, az emberek többségének azért nehéz, vagy lehetetlen, megtanulnia egy idegen nyelvet, mert nem hajlnadó belmélyedni és elköteleződni.

 

Az elköteleződés annyit tesz, hogy ‘mindent hajlandó vagyok megtenni azért, hogy elérjem azt az eredményt, amit kitűztem magamnak‘.

 

*

Grantálni tudom, hogy minden résztvevő jobban fog beszélni angolul a program végére.  A módszer amivel ‘tanítok’ egyénre szabott, ami azt jelenti, hogy minden résztevő pontosan azt a támogatást fogja kapni, az angol nyelv oktatáson túl, amire szüksége van ahhoz, hogy át tudja létpi azokat a gátokat, amelyek eddig megakadályozták abban, hogy sikerrel tanulja a nyelvet.

 

Majd a program áráról beszélgettünk, ahol felmerült az, hogy mennyi pénzt költünk arra, hogy ‘nem tanulunk meg’ angolul és ehhez képest mennyivel kifizetődőbb egyszerre egy nagyobb összeget kifizetni. 

 

A szeptemberi tihanyi program  több mint  24 órányi angol nyelvi órát tartalmaz, ami azt jelenti, hogy egy négy fős csoportnál, kb. hét ezer forintba kerül egy tanóra és mind a szállás, mind a programok ingyen vannak. De számolhatunk úgy is, hogy szállás és reggeli levonása után kb 4500 forintba kerül egy tanóra, és a programok még minding ingyen vannak. Akár hogyan számolok ez a megoldás sokkal olcsóbb, mint magán órákat venni. ÉS SOKKAL EREDMÉNYESEBB IS!

 

Huszon-négy órányi hetekre lebontott angol tanulás során sokkal kevesebb eredményt lehet elérni, mint egy 24 órás intenzív képzés alatt. És olcsóbb is!

 

ENGLISH IMMERSION Programleírás (klikk) és esemény+jelentkezés szeptember (klikk),  esemény+jelentkezés oktober (klikk)

 

Ha kérdésed van, keress bátran!

Prioritás 101

Prioritás 101

Ebben a cikkben arról írok, hogy mit jelent a ‘prioritás’ valamint, hogy miért fontos a nylevtanulás mellett elkölezednünk ahhoz, hogy sikerrel járjunk.

 
 

 
 

Amikor valamit igazán fontossá válik az életedben, nem hozol fel kifogásokat többé arra, hogy miért nem teszel semmit érte. Bárki vagy bármi prioritást élvez, az olyan fontossá válik, hogy minden más fölé helyeződik az életünkben.

 

Manapság mindenki nagyon el van foglalva. Az elfoglaltság egy életforma lett. Ettől függetlenül mindig vannak dolgok, amelyek fontosabbak valami másnál. Van akinél az edzés, torna, reggeli futás élvez előnyt minden mással szemben, van akinek a gyereke az első, és van, akinek az olvasás vagy további tudás vagy ismeret megszerzése áll az első helyen.

 

Mások a prioritásaink. Viszont mindenkinek áll valami a fontossági listája élén. Amint elkezdjük megfigyelni, hogy melyek azok a dolgok, amelyekre mindig találunk időt, könnyedén megláthatjuk, hogy mik a prioritásaink az életben.

 

Nekem úgy tűnik, hogy egy idegen nyelv megtanulását kevesen helyezik a prioritási listájuk elejére. Talán kényszerből kerül oda ideig óráig, de aztán ismét hátra csúszik. Bavallom, én is gyakran így vagyok ezzel, ha nem hajt a Tatár, akkor hanyagolom a nyelvek tanulását.

 

Viszont, ha szükségem van a nyelvre valamilyen oknál fogva, akkor minden erőmmel azon vagyok, hogy minél előbb elsajátítsam azt. Tudom, hogy idő és energia befektetést igényel és így a prioritási listám elejére kerül a tanulás illetve mindaz, ami szükséges ahhoz, hogy a tanulmányaim sikerrel járjanak!

 

Mint már írtam korábban, ahhoz hogy elkötelezettek tudjunk maradni az elhatározásunkhoz és hogy a nyelvtanulás ténylegesen a fontos dolgok listáján maradjon nap mind nap, erős motivációs húzóerőre van szükségünk!

 

Fontos leülnünk önmagunkkal és végig gondolnunk, hogy miért és mennyire fontos – ha egyáltalán fontos – elsajátítanunk az adott nyelvet és hogy milyen mennyiségű energia befeketetésre vagyunk hajlandóak ahhoz, hogy a célunkat elérjük. Majd nap mind nap számot kell adnunk önmagunknak arról, hogy mit tettünk azért, hogy sikerrel járjunk.

 

Az az ember, aki éveket tölt azzal, hogy egy nyelvet megtanuljon valójában nem akarja bírni a nyelvet. Ez az ember a ‘jó lenne ha’ kategóriában evickél éveken át. Itt csak időtöltésként szerepel időnként a nyelvtanulási próbálkozások sora, amelyek többsége szinte semmi eredménnyel nem jár.

 

Az ebben a karegóriában lévők cserben hagyják önmagunkat minden alkalommal, amikor újra belefognak a nyelvtanulásba, mert már a kezdetekkor sem rendelkeznek egy letisztázott céllal, ami mellett elköteleződhetnének. Ezt hivják angolul ‘setting yourself up for failure!’, ami kb. annyit tesz, hogy eleve kudarcra ítélted magad.

 

Az angol nyelvű cikk végén van egy coaching teszt, amelyet ha megcsinálsz meglátod, hogy hol rejlenek a tényleges prioritásaid.

 

Emitt a cikk, CLICK

Remélem, hogy a teszt segítségével magasabb prioritási szintre tudod emelni a nyelvtanulást az életedben. 🙂 Hajrá!

 

Ha szeretnél velem angolul ‘megtanulni’ itt tudsz velem kapcsolatba lépni.

 

Létezni a nyelven belül

Létezni a nyelven belül

Ebben a blogban azt vitatom, hogy mi a különbség ‘beszélni egy nyelven’ és ‘beszélni egy nyelvben‘.

 

 
 

Szeretnék néhány tipped adni arra, hogy hogyan beszélj gördülékenyen angolul, vagy bármely idegen nyelven. A ‘gördülékenység’ valójában, szerintem, a nyelven való jártasságból adódik. Nem a linvisztikai ismeretekre gondolok itt leginkább, hanem az ‘elsajátításra’ és az ‘magunkévá-tevésre’. 🙂

 

Gyakran kérdezik tőlem, hogy miért mondtam valamit így vagy úgy. A válaszom mindig ugyan az, azért, mert azon túl, hogy gramatikailag vagy lingvisztikailag helyes a mondat ‘a magaménak is érzem’. Úgy érzem, hogy pontosan ez a kifejezés fejezi ki azt, amit mondani szeretnék. Biztosan lehetne másképpen is mondani, de számomra ez a legmegfelelőbb, mert ez a kifejezés fejezi ki legpontosabban, azt, amit mondani akarok.

 

Ameddig nem gondolkodsz a tanult nyelven, olyan szavakat használsz, amelyek megközelítöleg fedik azt, amit mondani szeretnél. Amikor tanulmányaim során ezen a szinten jártam, mindig azt mondogattam, hogy ‘tudod mire gondolok?‘ Ez azért volt, mert éreztem, hogy nem pontosan azt mondom, amit mondani szeretnék és reméltem, hogy akikhez beszélek olvasnak a gondolataimban. 🙂

 

A mai napig rengeteg időt töltök azzal, hogy szinonímákat bújok, hogy minél precízebben tudjam megfogalmazni azt, amit mondani akarok, valamint, azért, hogy pontosan azt a kifejezést használjam, amely nem csupán átadja amit mondani akarok, de a személyiségemről is ad információt.

A legtöbb ember úgy tanul egy idegen nyelvet, mintha az valami rajta kívü álló egység lenne. Elválasztjuk önmagunkat a nyelvtől, amit tanulunk és próbáljuk kívülről kín-keservek árán meghódítani azt.

 

Pont fordítva kellene hogy legyen! Az lenne a cél, hogy magunkra találjunk a nyelven belül, hogy felfedezzük a nyelvet és új otthont teremtsünk benne önmagunk számára. Miközben azt tanuljuk, hogy a nyelv ‘hogyan gondolkodik’, rátalálunk azokra a szófordulatokra, amelyek pontosan leírják azt akik vagyunk, ahogyan gondolkodunk és amit mondani akarunk. Így alakul ki az, hogy annyi ember vagy, ahány nyelven beszélsz.

 

Mindaddig, amig a nyelvet egy rajtunk kívül álló idegen egységként kezeljük azáltal, hogy nem merjük beleengedni magunkat a nyelv mélyebb rétegeibe, nem fogunk tudni gördülékenyen beszélni a tanult nyelven.

 

Ha szeretnél velem angolul ‘megtanulni’ itt tudsz velem kapcsolatba lépni.

 

 

Átkelni a hídon

Átkelni a hídon

Ebben a blog-ban arról a hídról írok, amelyen minden idegen nyelven tanulónak át kell kelnie ahhoz, hogy egyszer ténylegen ‘bírja’ a nyelvet.

 
 

Kolombusz Kristóf valami olyasmit mondott egyszer, hogy nem lehet átkelni az óceánon mindaddig, amíg nincs bátorságunk ahhoz, hogy szemelől veszítsük a partot!

 

És tényleg, az ismeretlent átszelő hídon átkelni kihívásokkal teli és az idegen nyelveket tanulók többsége át sem kel rajta. Ezt a hidat én a ‘bizonytalanság hídjának’ nevezem. Azok az idegen nyelven tanulók, akik sikertelenek, nem merik elhangyni anyanyelvük adta biztonság érzetüket.

 

A nyelvtanulási folyamat során mindenkinek át kell kellnie a hídon, amely az anyanyelv és az elsajátítani kívánt nyelv között húzódik. El kell tudunk hagyni az anyanyelünk adta biztonság érzetét valami ismeretlenért cserébe. Bár kihívássokkal teli ez az átkelés, fontos tudnunk, hogy minden lépéssel ismertebbé válik az új hely, ahová igyekszünk. Bíznunk kell önmagunkban és a folyamatban valamint tudnunk kell, hogy sikerrel fogunk járni.

 

Amint haladunk át a hídon, az otthon elkezd a távolba tűnni, és ahogy elkezdjük érezni a távolságot, a komfort zonánkon kivül találjuk magunkat.

 

Ha tényleg jól akarsz beszélni egy idegen nyelven, mondhatni, tudnod kell elengedni az anyanyelvedet és átköltözni az új nyelvbe. Amint átkeltél a hídon, már nem gondolkozol a anyanyelveden, hanem berendezkedtél kényelvesen az ‘új nyelveben’. Nem is vagy már ugyan az az ember, aki elkindult ezen az úton, mert az tanult nyelv gondolkodás módja átformálta gondolkodásmódodat is.

 

Amint az új nyelven gondolkozol, átjutottál a hídon, átkeltél, az ismeretlen folyóján.

 

Mostantól átjárásod van, bármikor jöhetsz, mehetsz kedvedre. Teljesen elsajátítottad a cél nyelvet.

 

Ha szeretnél velem angolul ‘megtanulni’ itt tudsz velem kapcsolatba lépni.

 

 

Nincs időm!

Nincs időm!

Ebben a blogban a fontossági sorrendekről írok, valamint arról, hogy mitől lesz időnk valamit megcsinálni (vagy nem lesz).
 

Megértem. Én is nagyon el vagyok foglalva. Sok mindent csinálok és gyakran érzem úgy, hogy semminenek nem érek a végére.

 

Amikor úgy érzem, hogy kezdenek összefutni a fejem felett a habok, leülök és elkezdem priorizálni a teendőimet.

 

A stressz érzet, nem külső kényszerből adódik, hanem amiatt, mert önmagunkat ostorozzuk folyton. Sajnos azzal, hogy belül szinte észrevétlenül biráljuk magunkat a hiányosságainkért és azokért a dolgokért, amikre nem jutott aznap időnk, de meg kellett volna tennünk, csak ártunk magunknak.

 

Én a priorizáláson túl megtanultam ‘multi-task-olni’, ami annyit tesz, hogy több dolgot is csinálok egyszerre. Igen, szeritnem is igaz az, hogy ilyenkor nem teljes értékűen veszek részt minden dologban, de olyan dolgokat olvasztok össze, ami nem igényel egész embert.

 

A kocsiban másokhoz hasonlóan zenét szoktam hallgatni és néha még, egy ismert számnál énekelgetek is kicsit. Amikor olaszul, meg máltaiul tanultam a dugóban ácsorgást használtam arra, hogy csiszolgassam olasz és máltani tudásomat. Kihangositottam a telefonomat és ismételgettem az olasz és máltai mondatokat lelkesen.

 

Szerintem, az hogy mire van időnk, azon múlik, hogy mennyire vagyunk elkötelezettek egy adott dolog mellett. Nagyon sok emberrel futottam össze már, akik szerint nekik élet-kérdés lenne megtanulniuk angolul, de még azóta sem tették meg. Tudtommal még mindig életben vannak. 🙂

 

A külső kényszer soha nem elég motiváló erő az elköteleződéshez. Hasznos néha a kivülről jövő (nem túl nagy) nyomás, de szerintem fontosabb a belső inspiráció és motiváció. ‘Kell egy jó ok’, szokták mondani!

 

Szerintem, az, hogy találunk-e kreatívan időt valamire vagy sem, azon múlik, hogy azt a valamit fontossá tesszük-e önmagunk számára. A priorizálási folyamat során kiderül, hogy valami ténylegesen fontos-e vagy sem.

 

Készíts egy listás azokról a dolgokról, amikről úgy érzed, hogy fontos megtenned az nap, vagy a héten. Majd ezeket állítsd sorrendbe a szerint, hogy mennyire fontosak számodra. A sorrenden látni fogod, hogy ténylegesen mennyire vagy motivált azok elvégzésére.

 

Azt javaslom, hogy a napi listádból töröld az ötödik hely után álló dolgokat, mert azokat valójában nem igayán akarod megtenni. A heti listádból pedig a tizedik helyen álló dolgok kerüljenek a levesbe.

 

Kiváncsi vagyok, hogy az angol tanulás még mindig a listátod szerepel-e! 🙂

 

Ha szeretnél velem angolul ‘megtanulni’ itt tudsz velem kapcsolatba lépni.

 

 

Kommunikáció és önkifejezés

Kommunikáció és önkifejezés

Ebben a blog-ban azt fejtegetem, hogy mire érdemes figyelni amikor egy idegen nyelven akarunk kommunikálni.

 

 

És a kommunikációról még nem is irtam, pedig az is fontos téma!

 

Azt irtam korábban, hogy azért tanuljunk idegen nyelveket, hogy ki tudjuk önmagunkat fejezni és arra törekedjünkí hogy magunkra találjunk a nyelvben.

 

Azt pedig, hogy ki is tudjuk fejezni önmagunkat, arra a kommunikáció add lehetőséget.

 

Arról irtam már, hogy a kommunikációnknak nagyon kis része történik verbálisan, de most mégis erre a csupán  7%-os szereplőre szeretném fektetni a hangsúlyt.

 

A verbális kommunikáció lényege, hogy szavakba öntsük a gondolatainkat, érzéseinket, azaz önmagunkat.

 

Mindaddig, mig azt gondoltam, hogy az angol nyelv egy rajtam kivül álló valami, nem tudtam magamat általa kifejezni. Hiába beszéltem már a nyelvet, nem én beszéltem, hanem az általam elsajátitott szöveg szerkezetek beszéltek helyettem.

 

Hosszú időbe tellett megértenem, hogy nem angolul kell jól tudnom, hanem meg kell találnom azokat a kifejezésket és szó fordulatokat, amelyek ténylegesen engem fejeznek ki.

 

Sokáig úgy beszéltem angolul – és még mindig tudok igy beszélni – mintha az angol felső középosztály szülöttje lennék. Ez amiatt van, hogy a szókincs többsége és a szöveg szerkezetek, amiket használok, azt mondják rólam, hogy tanult, művelt és ‘posh’* vagyok. Mi sem áll messze a valóságtól. Bár tanultam itt-ott a kanyarban, nem jellemző rám, hogy a tény tudásomat fitoktatnám, mert nem igen van nekem olyan 🙂 és nem érdekel az sem, hogy legyen.

 

Sokkal inkább vagyok művész-lélek, bohókás, játékos és kusza. Nem is igen akartam soha másnak kiadni magam. Mivel azonban nem tanultam meg azokat a kifejezéseket, amelyek révén önmagam tudtam volna adni, kénytelen voltam ‘másnak látszódni’ mint aki valójában voltam.

 

25 évig éltem Angiában az alatt az idő alatt megkerestem és megtanultam azokat a fordulatokat, amelyeken keresztül látszik, hogy ki is vagyok valójában.

 

A nyelvtanulási folyamat során fontosnak tartom magunkra találni a nyelvben. Olyan szövegeket, TV programokat, stb. kell olvassunk és hallgassunk, amelyek az anyanyelvünkön is közel állnak hozzánk. Igy tudjuk felszedni azokat a kifejezéseket, amelyek közel állnak a személyiségünkhöz.

 

*posh jelentése kb. elkényeztetett úrigyerek

Ha szeretnél velem angolul ‘megtanulni’ itt tudsz velem kapcsolatba lépni.

 

 

Kis magyar pszichológia :)

Kis magyar pszichológia :)

Ha úgy érzed, hogy birálnak, kinevetnek, vagy megvetnek, nézz a tükörbe! Ott keresd a tettest!

Mit mond a tükör?

 

Minden negativ élmény, amit megélünk önmagunkból indul ki.

 

Ha szeretnéd tudni lazán venni az (angol) tanulást, akkor tudnod kell elfogadnod magad ‘tökéletlennek’ (a szó minden értelmében)

Read the rest of this entry

Nyelvtanulás vs nyelv-elsajátitás?

Nyelvtanulás vs nyelv-elsajátitás?

Ebben a blogban arról irok, hogy hogyan sajátitottam el az angol nyelvet (mivel nem sikerült megtanulnom)!

 

 

Akkor értettem meg igazán, hogy egy nyelvet nem lehet megtanulni, csak elsajátitatni, amikor elkezdtem külföldre mászkálni.

 

Mielőtt egyetemre mentem lehetőségem volt 6 hetet Angliában tölteni. Az első napok pokoliak voltak, mert mindenki valahogy másképpen beszélte az angolt. Addig ‘ igazi’ (native) angol nyelvet csak magnó-kazettákon hallottam.

 

Kapkodtam a fejemet és próbáltam erősen koncentrálva kihámozni, hogy mégis mi a csudát beszélhetnek maguk között. Nem igen folytam bele a beszélgetésbe, mert mire rájöttem miről volt szó, már másról folyt a téma. 🙂

Read the rest of this entry

Verától

Verától

Ebben a blog-ban Vera meséli el az angol órákon nyert élményeit és tapasztalatait.

Bevallom, lusta diák vagyok. Nyilván sokan mások is azok. Nekem egy konkrét cél kellett ahhoz, hogy az angol nyelvtanuláshoz ismét nekikezdjek. Ausztráliába készültünk, az ottani rokonainkat meglátogatni. Nagy a család arrafelé, és a gyerekek már nemigen tudnak magyarul. Én pedig mindenkit meg akartam ismerni, és ehhez elengedhetetlen, hogy beszélgetni is tudjunk egymással.

 

Én csak egy jóízű beszélgetésre elegendő nyelvtudásra vágytam. Néhány hónappal később, számtalan rokonommal beszélgettem elmélyülten, traccsoltam a csajokkal, pletykálkodtam a barátnőikkel és játszottam a gyerekekkel. Mindehhez azt az angoltudást kamatoztattam, amit Ildikó jóvoltából sikerült elsajátítanom.

Read the rest of this entry