Ebben a blog-ban arról a hídról írok, amelyen minden idegen nyelven tanulónak át kell kelnie ahhoz, hogy egyszer ténylegen ‘bírja’ a nyelvet.

 
 

Kolombusz Kristóf valami olyasmit mondott egyszer, hogy nem lehet átkelni az óceánon mindaddig, amíg nincs bátorságunk ahhoz, hogy szemelől veszítsük a partot!

 

És tényleg, az ismeretlent átszelő hídon átkelni kihívásokkal teli és az idegen nyelveket tanulók többsége át sem kel rajta. Ezt a hidat én a ‘bizonytalanság hídjának’ nevezem. Azok az idegen nyelven tanulók, akik sikertelenek, nem merik elhangyni anyanyelvük adta biztonság érzetüket.

 

A nyelvtanulási folyamat során mindenkinek át kell kellnie a hídon, amely az anyanyelv és az elsajátítani kívánt nyelv között húzódik. El kell tudunk hagyni az anyanyelünk adta biztonság érzetét valami ismeretlenért cserébe. Bár kihívássokkal teli ez az átkelés, fontos tudnunk, hogy minden lépéssel ismertebbé válik az új hely, ahová igyekszünk. Bíznunk kell önmagunkban és a folyamatban valamint tudnunk kell, hogy sikerrel fogunk járni.

 

Amint haladunk át a hídon, az otthon elkezd a távolba tűnni, és ahogy elkezdjük érezni a távolságot, a komfort zonánkon kivül találjuk magunkat.

 

Ha tényleg jól akarsz beszélni egy idegen nyelven, mondhatni, tudnod kell elengedni az anyanyelvedet és átköltözni az új nyelvbe. Amint átkeltél a hídon, már nem gondolkozol a anyanyelveden, hanem berendezkedtél kényelvesen az ‘új nyelveben’. Nem is vagy már ugyan az az ember, aki elkindult ezen az úton, mert az tanult nyelv gondolkodás módja átformálta gondolkodásmódodat is.

 

Amint az új nyelven gondolkozol, átjutottál a hídon, átkeltél, az ismeretlen folyóján.

 

Mostantól átjárásod van, bármikor jöhetsz, mehetsz kedvedre. Teljesen elsajátítottad a cél nyelvet.

 

Ha szeretnél velem angolul ‘megtanulni’ itt tudsz velem kapcsolatba lépni.