Ebben a blog-ban Vera meséli el az angol órákon nyert élményeit és tapasztalatait.

Bevallom, lusta diák vagyok. Nyilván sokan mások is azok. Nekem egy konkrét cél kellett ahhoz, hogy az angol nyelvtanuláshoz ismét nekikezdjek. Ausztráliába készültünk, az ottani rokonainkat meglátogatni. Nagy a család arrafelé, és a gyerekek már nemigen tudnak magyarul. Én pedig mindenkit meg akartam ismerni, és ehhez elengedhetetlen, hogy beszélgetni is tudjunk egymással.

Én csak egy jóízű beszélgetésre elegendő nyelvtudásra vágytam. Néhány hónappal később, számtalan rokonommal beszélgettem elmélyülten, traccsoltam a csajokkal, pletykálkodtam a barátnőikkel és játszottam a gyerekekkel. Mindehhez azt az angoltudást kamatoztattam, amit Ildikó jóvoltából sikerült elsajátítanom.

Ám nem csak nyelvtudást kaptam Ildikótól. Megtanított angolul gondolkodni! A szavak nem magyarul jutottak eszembe, nem kellett „fordítanom”! Beszélni és megérteni másokat, ezáltal sokkal könnyebb volt. Ildikó szinte átállította a gondolkodásomat. A nyelv arra való, hogy kifejezd a gondolataidat. Ha közölni akarsz valamit, használnod kell és ez nem is ördögtől való!

Neki köszönhetem, hogy nem féltem hibázni. És naná, hogy sokat hibáztam, a szókincsemnek is bővülni kell még, a szlenget megérteni is kihívás volt, az ausztrál kiejtést megérteni szintén.  Viszont egy másodpercig sem feszengtem, görcsöltem azon, hogy beszéljek. Ettől minden egyszerűbb lett, és természetes.

Sokat kell még tanulnom. Ám mindazt, amit nagyon akartam, megismerni a rokonainkat, barátokra találni közöttük, sikerült megvalósítani. Boldog heteket töltöttem el távoli családommal és azóta is szoros közöttünk a kapcsolat.

*

Keress meg, ha úgy érzed, hogy eljött az idő, hogy MEGTANULJ rendesen angolul! 🙂