Ebben a post-ban azt fejtegetem, hogy miért nehéz egyeseknek megtanulni angolul (egy idegen nyelvet)

 

Bárki, illetve mindenki meg tud tanulni angolul (bármilyen nyelven). A ‘nekem nincsen nyelvérzékem’ nem létezik. A félelem, ami mögötte meghúzódik, az azonban valós!

‘Megpróbáltam már többször is, de nem ment!’ – mondta egy fiatal lány nekem egyszer. Azt válaszoltam, hogy nem ‘próbálkozni kell, hanem elköteleződni’.

 

A nyelvtanulás (a nyelv elsajátitás készsége) két alappillére nem a tanulási készségen vagy az akarat erején áll. Hanem inkább a hajlandóságon és a merészségen.

 

Hajlandónak kell lenni átkelni a félelem hidján az új világba, és elég merésznek lenni ahhoz, hogy egy darabig öt évesnek tűnj és ezzel kissé nevetségesnek is!

 

Van egy időszak amikor az ember a két nyelv között vergődik, az anyanyelve és a tanult nyelv között (legtöbb esetben). Egy felnőtt ember számára ezen az időszakon a legnehezebb átjutni, mert nehezen adunk le az önmagunkról kialakitott képünkből.

 

Szeretünk olyannak tűnni, mint amilyennek képzeljük magunkat, de ez igen nehezen megy, amikor minden mondatod egy öt évesre emlékezteti a hallgatót.

 

Ezt az időszakot különösen azok élik meg nehezen, akiknek az önmagukról kialakitott képe a ‘felelősségteljes felnőtt’-ben nyilvánul meg leginkább. Minél nehezebb valakinek ‘gyermekivé’ válnia, annál nehezebben éli meg a nyelvtanulás első időszakát. És gyakran fel is adja.

 

És ez az időszak eltart egy darabig. Mindaddig mig fel nem szeded a megfelelő szószerkezeteket ahhoz, hogy ‘idősebbnek tűnj’, az általad használt nyelv alapján.

 

Azért fontos számomra, hogy játékosan és könnyed légkörben folyjon a tanulás, hogy ezzel minél könnyebb legyen átélni a tanulás első időszakának pszichés nehézségeit.

 

Keress meg, ha úgy érzed, hogy eljött az idő, hogy MEGTANULJ rendesen angolul! 🙂